Könyvajánló:

Benke József: Fényes Ösvény, Szürke Farkasok, Fekete Szeptember

A  könyvet 1989-ben adta ki a Magvető Kiadó, de lezárva valószínűleg 1986-ban lett. Enyhén szólva érződik rajta a korszellem. Lényegében a bevezetés 68 oldalán keresztül azt próbálja bizonyítani, hogy a baloldali terrorizmusnak semmi köze a Szovjetunióhoz, illetve a Szocialista Kelet-Közép-Európához. Ami kicsit nehezen hihető, hisz 1979-től öt éven át  a Rózsadombról irányította embereit "Carlos a sakál" és a magyar rendőrség mégis, csak megfigyelte ezt a közismert terroristát. Illetve Mehmet Ali Agcának is állítólag voltak bulgáriai kötődései, kis KGB-s közbenjárással. Szóval azért hiába mosdatja Benke a szocialista blokkot, az sem volt szent. Illetve mindig siet megjegyezni, hogy a jobboldalinak tekinthető terrorista csoportok is ugyanúgy jelenvoltak, akcióztak, mégis mindössze körülbelül két oldalt szán rá, a bevezetésben. De ha ezt kellő kritikával háttérbe szorítjuk és tovább olvassuk a könyvet, akkor rá kell ébrednünk, hogy azért ez mégis csak jó kis kézikönyv. Nagyobb terjedelemben az alábbi témákkal foglalkozik: Terrorizmus Olaszországban, Fényes Ösvény, Szürke Fakasok, Az IRA története, A baszk terrorizmus, Az ETA, A szikh terrorizmus, Palesztin (arab) terrorizmus, Tiltakozástól a terrorizmusig, A Baader-Meinhof-csoport, Terrorizmus Franciaországban. Illetve sajnos csak röviden ír az egyéb terrorszervezetekről (zsidó terrorizmus, Asala, Carlos). Azonban e hiányosságot részben pótolja az állami terrorizmus címszó alatt, ahol tárgyilagosan mutatja be még Izrael állami terrorizmusát is. (Amit manapság már csak a horthystanyilasfasisztacsőcselék mer felhozni, mert ez antiszemitizmus-szerintük) Itt a következőket írja:

"Kétségtelen: nagy a különbség , ha egy amerikai bűnöző gyilkol meg egy másik amerikai állampolgárt, vagy ha egy arab (palesztin) terrorista. Ott -mára már Amerikában is változtak az idők- alig "bizonyítható" egy külső hatalom jelenléte, itt csak külső hatalom pénzügyi bérgyilkosok pénzelhetnek az egész világot olyannyira szeretett és tisztelt amerikai turistákkal (katonákkal). S ha ez "bebizonyosodik" (természetesen elég feltételezni): akkor ott vannak a "fiúk" -repülőhordozókon, F-16-osokon-, és majd rendet tesznek.

Annyit kétségtelenül elértek, hogy néhány nagyhangú pojáca -legalábbis ideiglenesen- mérsékelte pózait.

De -a lényeget illetően- minden maradt a régiben."

Kicsit később hosszasan sorolja az izraeli-palesztin oda vissza történő terrorakciókat és megtorlásokat, majd az "eredményeket" összegezve a következőket írja:

"Az 1968-os bejrúti repülőgép felrobbantástól az első izraeli-"libanoni" háborúig eltelt időszak alatt csaknem 10 ezer palesztin (és libanoni) vesztette életét Izrael csapásainak következtében. Ezalatt a palesztin kommandók -Izraelben és a megszállt területeken- 282 izraeli polgári személyt öltek meg."

Az Összegzés című fejezetben rávilágít a terrorizmus valódi "veszélyére", és gondolatai több mint 20 év távlatából is igazak:

"Vagyis elmondhatjuk, hogy a terrorizmus hasonlíthatatlanul kevesebb áldozatot követel, mint a gyilkosságok, ez feleannyit, mint a munkahelyi balesetek,  ez tizedét, mint a közúti balesetek.

Ha mégoly gyanútlanok vagyunk is, fel kell tennünk a kérdést: vajon akkor, amikor a civilizált világot fenyegető első számú közellenségről, a terrorizmusról beszélnek, nem bizonyos érdekcsoportok által szándékosan szított tömeghisztériáról van szó?"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.