ETA terroristák bújkálnak Venezuelában

Alfredo Pérez Rubalcaba, spanyol belügyminiszter kedden a nemzeti rádión jelentette be, hogy a spanyol hatóságok tudomása szerint Venezuela ETA-hoz köthető személyeknek ad otthont - adta hírül az El Nacional. Az ügy azért lett hirtelen ilyen fontos, mivel két hete feltártak egy tervezett merényletet bizonyos Spanyolországban tartózkodó kolumbiai állampolgárok ellen, köztük Álvaro Uribe a kolumbiai elnök életére törve. Az akciót közösen hajtották volna végre az ETA és a FARC fegyveresei.

A belügyminiszter szerint arról ugyan nem beszélhetünk, hogy Venezuela az ETA menedéke lenne, azonban az ország (Kubával együtt) kedvező körülményeket nyújt a megbúvóknak és a szervezet sejtjeinek.

Hugo Chávez azonban kijelentette, hogy biztos benne, hogy az országában élő körülbelül egy tucat ismert ETA tag, akik többségükben a nyolcvanas években telepedtek le, nem követnek el semmiféle terrorcselekmény. Ez minden bizonnyal nem nyugtatja meg a spanyol hatóságokat, hiszen az Európai Unió által terrorszervezetnek nyilvánított ETA ötven éves fennállása során több mint 800 politikai gyilkosságot hajtott végre.

forás: kitekintő.hu

Könyvajánló:

Benke József: Fényes Ösvény, Szürke Farkasok, Fekete Szeptember

A  könyvet 1989-ben adta ki a Magvető Kiadó, de lezárva valószínűleg 1986-ban lett. Enyhén szólva érződik rajta a korszellem. Lényegében a bevezetés 68 oldalán keresztül azt próbálja bizonyítani, hogy a baloldali terrorizmusnak semmi köze a Szovjetunióhoz, illetve a Szocialista Kelet-Közép-Európához. Ami kicsit nehezen hihető, hisz 1979-től öt éven át  a Rózsadombról irányította embereit "Carlos a sakál" és a magyar rendőrség mégis, csak megfigyelte ezt a közismert terroristát. Illetve Mehmet Ali Agcának is állítólag voltak bulgáriai kötődései, kis KGB-s közbenjárással. Szóval azért hiába mosdatja Benke a szocialista blokkot, az sem volt szent. Illetve mindig siet megjegyezni, hogy a jobboldalinak tekinthető terrorista csoportok is ugyanúgy jelenvoltak, akcióztak, mégis mindössze körülbelül két oldalt szán rá, a bevezetésben. De ha ezt kellő kritikával háttérbe szorítjuk és tovább olvassuk a könyvet, akkor rá kell ébrednünk, hogy azért ez mégis csak jó kis kézikönyv. Nagyobb terjedelemben az alábbi témákkal foglalkozik: Terrorizmus Olaszországban, Fényes Ösvény, Szürke Fakasok, Az IRA története, A baszk terrorizmus, Az ETA, A szikh terrorizmus, Palesztin (arab) terrorizmus, Tiltakozástól a terrorizmusig, A Baader-Meinhof-csoport, Terrorizmus Franciaországban. Illetve sajnos csak röviden ír az egyéb terrorszervezetekről (zsidó terrorizmus, Asala, Carlos). Azonban e hiányosságot részben pótolja az állami terrorizmus címszó alatt, ahol tárgyilagosan mutatja be még Izrael állami terrorizmusát is. (Amit manapság már csak a horthystanyilasfasisztacsőcselék mer felhozni, mert ez antiszemitizmus-szerintük) Itt a következőket írja:

"Kétségtelen: nagy a különbség , ha egy amerikai bűnöző gyilkol meg egy másik amerikai állampolgárt, vagy ha egy arab (palesztin) terrorista. Ott -mára már Amerikában is változtak az idők- alig "bizonyítható" egy külső hatalom jelenléte, itt csak külső hatalom pénzügyi bérgyilkosok pénzelhetnek az egész világot olyannyira szeretett és tisztelt amerikai turistákkal (katonákkal). S ha ez "bebizonyosodik" (természetesen elég feltételezni): akkor ott vannak a "fiúk" -repülőhordozókon, F-16-osokon-, és majd rendet tesznek.

Annyit kétségtelenül elértek, hogy néhány nagyhangú pojáca -legalábbis ideiglenesen- mérsékelte pózait.

De -a lényeget illetően- minden maradt a régiben."

Kicsit később hosszasan sorolja az izraeli-palesztin oda vissza történő terrorakciókat és megtorlásokat, majd az "eredményeket" összegezve a következőket írja:

"Az 1968-os bejrúti repülőgép felrobbantástól az első izraeli-"libanoni" háborúig eltelt időszak alatt csaknem 10 ezer palesztin (és libanoni) vesztette életét Izrael csapásainak következtében. Ezalatt a palesztin kommandók -Izraelben és a megszállt területeken- 282 izraeli polgári személyt öltek meg."

Az Összegzés című fejezetben rávilágít a terrorizmus valódi "veszélyére", és gondolatai több mint 20 év távlatából is igazak:

"Vagyis elmondhatjuk, hogy a terrorizmus hasonlíthatatlanul kevesebb áldozatot követel, mint a gyilkosságok, ez feleannyit, mint a munkahelyi balesetek,  ez tizedét, mint a közúti balesetek.

Ha mégoly gyanútlanok vagyunk is, fel kell tennünk a kérdést: vajon akkor, amikor a civilizált világot fenyegető első számú közellenségről, a terrorizmusról beszélnek, nem bizonyos érdekcsoportok által szándékosan szított tömeghisztériáról van szó?"

A karenek

Általában úgy vélik, hogy a Karenek egy mongol törzs, akik évszázadokkal ezelőtt a Közép-Ázsia síkságairól,  Kínán át vándoroltak a mai Burma és Thaiföld határvidékére.  (Burma térképe) A karen nép egyszerű és békés életet folytatott. Miutána 18. században a britek elfoglalták Burmát úgy találták, hogy a karenek lojálisak, fegyelmezettek, és jó katonák. Sok karent toboroztak a brit hadseregbe. Amikor az 1930-as években lázadások törtek ki Burmában a brit hadvezetés  karen alakulatokat vetett be a felkelések letörésére. Ezzel kiérdemelték a burmaiak  ellenszenvét. (Hogy finoman fogalmazzak.) A kareneknek nem volt királyuk, nem volt egy vezetőjük, hanem a közösségi, falusi vezetőknek volt nagy szerepük. A Második világháború idején, a japán előrenyomulás hatására az angolok kiürítették Burmát. A helyzetet kihasználták a a burmaiak és több száz karen falut, templomot (a karenek egy része keresztény, azon belül is baptista), magtárat pusztítottak el, sok nő és gyerek is áldozatul esett a támadásoknak. A karenek azért nem tudtak védekezni, mert a hadseregben szolgáló férfiakat a kiürítés során az angol vezetés kivonta az ország területéről. A nagyobb mészárlásoknak a japán megszállók vetettek véget. Burma 1948-ban függetlenné vált. Ettől kezdve a lakosság felét kitevő nem burmai nemzetiségeket háttérbe szorították. A karenek -jelentős része- szeretné akarja hozni a maguk államát, melynek a neve: Kawthoolei. Ez az ország nagyrészt a mai Kayin államot, illetve a szomszédos államok a karenek által többségben lakott területeket.

Jelenleg mintegy 7 millió karen él Burmában és körülbelül 400 ezer Thaiföldön. Főleg Kelet-Burmában (leginkább Kayah államban) hegyekben és az Irrawaddy deltájában, valamint Nyugat Thaiföldön. Az 50 milliós Burma lakosságának mintegy 15%-át teszik ki.  (Sokan ismerik a karen nép egyik törzsét, akik nyakgyűrűket viselnek, ők a padaung törzs.)

1947-ben  jött létre a Karen Nemzeti Unió, amely egy kongresszuson hívta össze a különböző karen szervezetek képviselőit. 1948-as év folyamán burmai milíciák rátámadtak a karen közösségekre. Az 1947-ben alakult Karen Nemzeti Védelmi Szervezet (KNDO) fellázadt a burmai kormány ellen, a karen függetlenségi háború 1949. január 31-én vette kezdetét. A karen hadsereget folyamatosan szorították vissza, ezzel egy időben a létszámuk is a kezdeti 20 ezer fő feletti fegyveresről körülbelül 4000 főre csökkent. Ezzel egy időben a Karen Nemzeti Unió a politikai életben próbálta érvényesíteni a nemzet érdekeit.

1994-95-ben a KNLA-ból kivált egy szakadár szervezet (a karen budhistákból) Demokratikus Karen Buddhista Hadsereg (DKBA), amely átállt a burmai katonai junta oldalára (1962-ben kommunista katonai vezetés vette át a hatalmat). A több évtizedes háború hatására körülbelül 200 ezer karen hagyta el otthonát és kényszerült –főleg Thaiföld területén található- táborokba.

1997-ben a burmai erők leverték a Karen Nemzeti Unió (KNU) 4-6 ezer fős haderejét. A fegyveres harcot a Karen Honvédelmi Szervezet (KNDO) folytatja, mintegy 2000 fős létszámmal, azonban nem csak karenek, hanem kisebb részt más népcsoportok is tagjai a szervezetnek, illetve a burmai ellenzékből is találhatunk soraikban tagokat (2% Shan, 2% Mon, 6% egyéb).

Az Európai Parlament 2010. februárjában állásfoglalást adott ki Burmának a nemzeti kisebbségekkel szembeni politikájával kapcsolatban. (itt olvasható)

Az interjú A Communitá Solidarista Popoli egyik Burmát megjárt tagjával. Az interjú eredetiben megtalálható: inconformista.info oldalon.

Interjú Franco Nerozzival,  haditudósító és a  Communitá Solidarista Popoli  (aminek a jelentése körülbelül: Népek közösségi szolidaritása) alapítója, aki nemrég tért vissza Burmából.

Először is. Burma veszélyes ország? A karen egy veszélyes nép?

Igen, Burma egy veszélyes ország. A lakosság fele csak a burmai, a másik felét különböző népek alkotják, akik valamiféle autonómiát szeretnének. Az emberek nagyon különböznek egymástól, de kénytelenek voltak a britt uralom alatt egy gyarmati területen élni. Ezek közül a különböző Burmában élő etnikumok közül a legjelentősebbek a karenek. Az Alkotmányos Szerződés (vagy csak simán alkotmány?) garantálja ugyan a szabadságukat, de ez a valós életben nem tart tiszteletben a  burmai kormány. A gyarmati dekolonizáció óta folyik a  küzdelem a 2700 éves, ősi karen nép fennmaradásáért.

Mesélj nekünk az utazásról és a már befejeződött misszióról. 

Mindegy egyes misszió örömöt is és bánatot is okoz egyszerre. Ez volt most is a helyzet. Azt a tanulságot kell leszűrnünk minden egyes alkalommal, hogy a karen nép megérdemli a támogatásunkat, hogy szabadságukért folytassák a harcot. Ezek a szegények alultápláltak ésrosszul felfegyverzettek. Ennek ellenére mindig visszautasítják  a kábítószer kereskedelmet. Öröm nekünk, hogy felfedezhettük ezeket az egyszerűen élő embereket. Ez nekünk egy remek etikai leckét ad. Ezért is szomorú látni, hogy százezreknek kell bujkálnia a dzsungelekben Rangoom elnyomása alatt. A nemzetközi közvélemény csak a  demokráciának, Ang Szán Szu Csí-nek szentel figyelmet, de ez a figyelem már nem terjed ki az etnikai kérdésekre.

Mikén lehet segíteni a  katonai és az egészségügyi  szempontokból?

Az elmúlt években szemtanúi lehettünk, hogy a burmai katonák és a velük együttműködő karen (DKBA) milícia, hogyan hatol be egyre jobban a  karen területekre. Rengeteg falut támadnak meg, foglalnak el, rombolnak. Mindezt erőszak és nemierőszak kíséri.  A karenek gerilla taktikát alkalmaznak, hogy minél kisebb veszteségeik legyenek. Megtámadja, megzavarja a burmai katonákat, és gyorsan újra eltűnnek a dzsungelben. A karen hadsereg és ellenségei halálozási aránya az elmúlt hónapokban egy a hatvanhoz, azaz egy karen halott katonára hatvan ellenséges katona jut. Ez állandó feszültséggel jár. Az a terület, ahol a kórházunkat működtettük  most burmai terület. Ma már mobilak vagyunk, és követjük a kareneket. Most a klinika is teljes mértékben Mutraw környezetében működik, de nagyon közel vannak a burmai területek, nem tudom, hogy hogyan folytatják működésüket.

Mik a lakosság igényei? Miben tudunk segíteni?

A legutóbbi burmai offenzíva nyomán körülbelül 7ezren  voltak kénytelenek elhagyni otthonaikat és csatlakozni azon körülbelül félmillió emberhez, akik már korábban elhagyták falvaikat. Ezek az emberek átmenetileg a gerillák védelme alatt találtak menedéket. Alultápláltak, egy kis műanyag tető alatt élnek, hogy megvédjék magukat a bőségesen hulló eső ellen. A legsürgősebb, hogy rizst, olajat és sót tudjanak vásárolni. A Communitá Solidarista Popoli és a L'Uomo Liberto közösen próbálnak annyi pénzt összeszedni, hogy ezeket az alapvető élelmeket meg tudják vásárolni.  Egy karen egy havi élelmét fedezi 8€, tehát 100€ egy évre megoldja egy ember táplálkozását, valamint vitaminok, vaspótló ellátottságát. 

Ön szerint eljön egyszer az a nap, mikor a helyzet békésen rendeződni fog?

Nagyon nehéz megjósolni, hogy mi fog történni Burmában. Sok az érintett szereplő ebben a helyzetben. Mi lesz a jövő egy olyan országban, ahol Rangoomot, a fővárost Kína támogatja?  Mi lesz a multikka (főleg a Chevron-nal és a Total-lal), akik az országot kizsákmányolják és a tábornokokat finanszírozzák?(Burmát 1962-es katonai puccs óta katonai hunta vezet) Mi lesz azzal az országgal, akinek a fegyvereket és az oktatókat Izrael, Szingapúr, India, vagy Ausztrália biztosítja? És amikor az USA-ban felismerték, hogy Rangoom ellen a szankciók nem megfelelőek, mert gazdasági érdekei vannak az országban? Személyes meggyőződésem, hogy a közeljövőben létrejöhet egy demokrácia az államban, de csak azzal a feltétellel, hogy a befektetők  további terveit továbbra  is támogatja.  Nem hiszem, hogy az etnikai kisebbségekkel másként bánnának akkor is, ők a kisebbségeket teherként élik meg.

És akiket érdekel a kisebbségek sorsa, azok mit tehetnek?

Legegyszerűbb, ha hozzánk fordul, keressen meg minket. Aki adományokkal szeretné támogatni a kareneket, az is megteheti, mi az adományok 100%-át átutaljuk számukra. 

Néhány szó a jövőről...

Mint mondtam, a kareneknek sok mindenre szükségük van. Próbálunk segíteni azoknak az embereknek, akik a kompromisszum nélküli harcot választották. A karen nép egyértelműen úgy döntött, hogy elutasítja a kábítószer kereskedelmet, ezért szüksége van a  segítségünkre.  Ha nem így tenne és lemondana méltóságáról, akkor nem segítenénk nekik. Ha azt az utat választaná, hogy gazdagabb országokba vándorol ki, akkor nem lenne szükség ránk. De ők úgy döntöttek, hogy egy emberként harcolnak a túlélésért. Ezért mi segítünk nekik és reméljük, hogy ön is segít nekünk, hogy segíthessünk. 

Franciaország északnyugati részében elfogták Ibon Gogeascoetxea Arronateguitot, a Baszk Haza és Szabadság (ETA) szervezet katonai vezetőjét. A francia rendőrség és a spanyol csendőrség vasárnapi közös akciójában a vezető két társát is elfogták a normandiai Cahan településen. Valószínűleg egyikük végzett Isaias Carrasco volt szocialista tanácsossal 2008 márciusában. Gogeascoetxea az ETA ötödik legfőbb vezetője, aki 2008 óta a hatóságok kezére került. Az elmúlt két hónapban rájár a rúd a baszkokra, idén 32 embert fogtak el és elkoboztak két tonna robbanóanyagot is. Alfredo Perez Rubalcaba belügyminiszter tájékoztatása szerint a terroristákat az utolsó pillanatban fogták el, mielőtt visszatértek volna Spanyolországba "a legrosszabb szándékokkal".

forrás: bombahír.hu

Palesztinában, Európában és Oroszországban, több helyütt - egymástól függetlenül - a 19. század végére, a túltengő nacionalizmus és a pogromok hatására kialakult az ún. cionizmus. A mozgalom célja Izrael függetlenségének újbóli kivívása lett. 1895-ben a budapesti, német ajkú zsidó családból származó Herzl Tivadar megfogalmazta a `Zsidó állam` című tanulmány első vázlatát. Ennek szellemében 1897-ben összehívták az Első Cionista Kongresszust. A helyszín Bázel (Svájc) volt.

A zsidó terrorizmus majd’ egy idős a cionizmus megjelenésével. A cionizmus lényege, hogy a világban szétszórtan élő zsidókat egy államban egyesítse, és lehetőleg az az állam az újabb korban Palesztinának nevezett, a bibliai időkben pedig Izrael és Júdea (Két külön  zsidó állam volt a mai területen) néven volt ismert.

Kezdetben az asszimilálódott, a neológ és a liberális zsidó közvélemény határozottan elutasította a kongresszus céljait, ugyanakkor először az angol külügyminiszter támogatta (az 1917-ben kiadott Balfour-nyilatkozat arra bátorította a világban szétszóródott zsidóságot, hogy vándoroljanak be az Oszmán birodalom széthullásával brit kézre került Palesztinába).

A betelepülő zsidóság több hullámban (alija) érkezett a szinte teljesen arabok lakta mai Izrael területére. Az újabb és újabb arab támadásoktól tartva 1921-ben megalakult a Hagana (magyarul Védelem), a bevándorlók alapította fegyveres szervezet, melynek legfőbb feladata a zsidó telepek védelme lett.

Az első incidens még 1929-ben a Brit mandátum idején történt. Amikor a siratófalnál az izraeliek és az arabok összecsaptak. 1931-ben a mérsékelt arab- és angolellenes Hagana nevű szervezetből (amely inkább volt defenzív, mint offenzív jellegű) Avraham Tehomi vezetésével kivált egy szélsőségesebb nézeteket valló csoport, amely az Irgun nevet vette fel. Az Irgunból jött létre a Nemzeti Katonai Szervezet. Ezt a Katonai Szervezetet -állítólag- a lengyel kormány is segítette, azt remélte, hogy ezzel elősegíti a zsidó állam létrejöttét és a nagyszámú lengyelországi zsidóság majd kivándorol. (A két világháború között egy nemzeti, tekintélyelvű rendszer működött, aki egy ideig megpróbált a nemzetiszocialista Németországgal is együttműködni.)

Palesztina területén egyre nagyobb mértékben jelentek meg az Európából kivándorló zsidók, egyre több földterületet vásároltak meg telepek letelepülés céljára. Ez érthetően nemigen tetszett  a több mint ezer éve ott élő araboknak, ezért az angol kormány kvótarendszert (Fehér Könyv) vezetett be 1939-ben, amellyel ideiglenesen szabályozni tudta a bevándorlók számát. 1943-ban az Irgun vezetője, a későbbi miniszterelnök, Menahem Begin egyre inkább az angolok ellen fordult, sorozatos támadásokat hajtottak végre rendőrőrsök, hivatalok és katonai parancsnokságok ellen.

A legismertebb akció, az igazi szentföldi terrorcselekmény 1946. július 22-én történt, amikor az Irgun felrobbantotta a Jeruzsálemben található Dávid Király Szállót, ebben a merényletben 97 brit civil és katona halt meg. Egy évvel később a haifai rendőrállomást érte támadás, amiben 4 angol, 4 arab rendőr és 2 civil vesztette életét. Szenteste után öt nappal a zsidó terroristák gránátokat dobáltak be egy jeruzsálemi kávéházba, amelynek 2 angol rendőr és 11 arab civil vesztette életét. Persze  ezek a terrortámadások csak kiemelt esetek.

1948. április 9-én Deir Jaszinban az Irgun és a Stern csoport közösen vérengzést hajtott végre, egy teljes arab falut mészároltak le, az áldozatok száma 108 fő volt. A cselekményben részt vett Ariel Saron is (szintén későbbi miniszterelnök) aki katonatársaival az 50-es évek elején a Kibbija nevezetű palesztin falut „tisztította meg”. Szintén Ariel Saron volt, aki 1982-ben már magas rangú tisztként Szabra és Satila menekülttáborainak lemészárlásában volt bűnrészes, amiért is Belgiumban háborús bűnök miatt egy ideig körözték.

A zsidó szervezetek rivalizálásba kezdtek, így az angolok által körözött  Irgun tagokat több esetben is a Hagana, vagy a Zsidó Ügynökség tagjai adták át az angol hatóságoknak.

A Stern csoport úgy jött létre, hogy a II. vh. alatt az Irgun az angolok mellett harcolt a németek ellen, amit Avraham Stern nem nézett jó szemmel, sőt, egyenesen árulásnak tekintette, ezért létrehozta maga csoportját. Sternt 1942-ben rejtekhelyéről menekülése közben lőtték agyon az angolok.

Izrael függetlenségének kikiáltása (1948. május 14.) után mind az Irgun, mind pedig a Stern Csoport integrálódott a szervező hadseregbe (Izraeli Védelmi Erők).

Azonban  a terrortámadások a független állam létrejötte után sem szűntek meg. 1948. szeptemberében a Svéd Vöröskereszt elnökét az ENSZ közel keleti békeközvetítőjét, Folke Bernadott grófot és a vele egy kocsiban utazó Serot francia ezredest együtt ölték meg, bűne mindössze annyi volt, hogy felvállalta a palesztin  menekültek képviseletét. A merénylőket később letartóztatták.

A világi és a vallási motívumok összefonódása adja a modern cionizmus belső energiáit. Mind Izraelben, mind a világ zsidóságán belül a legerősebb és legéletképesebb mozgalmak egyfajta aktív, akár az erőszakra is  számító messianizmus jegyében szerveződnek.

Meir Kahane ortodox rabbi

New Yorkban született 1932. augusztus 1-én, és ott alakította meg a Jewis Defense Leagueet (Zsidó Védelmi Liga) a hatvanas években. A szervezet célja: „kemény választ” adni a „judaizmus árulóinak”, akik oly jól érzik magukat az amerikai liberális körökben. Ugyan akkor FBI ügynökként azokról a  radikális csoportokról készített jelentéseket, amelyekben megfordult. 1971-ben Izraelbe költözött és megalapította a Kach (Így) pártot. 1984-es választásokon pártja bekerült a Knesset-be, de egy ciklus után kitiltották „rasszista” és „antidemokratikus” megnyilvánulásai miatt. 1985-ben az amerikai ABC TV-csatornán Alex Odeh, az Amerikai Arabok Diszkriminációellenes Bizottságának vezetője összekülönbözött a JDL egyik képviselőjével . Másnap megölték. Mindhárom gyanúsított Izraelben kapott menedékjogot. 1990. november 5-én New Yorkban, Amerikában élő egyiptomi származású terroristák meggyilkolták Kahanet.

Gondolkozására jellemző a „katasztrófa messianizmus”, Ebből a szempontból bárki, aki megaláz egy zsidót, nem pusztán egy elítélendő cselekedetet hajt végre, hanem akadályozza a megváltást. A bibliai Izrael visszaállítását a közeli jövőben képzelte el. Azzal, hogy megalázzák a zsidók ellenségeit, Istent dicsőítik, és közelebb hozzák a Messiás eljövetelét. Azon ellenség körébe, akiket meg kell alázni, mert útját állják a bibliai nemzet visszaállításának, eleinte csak az arabokat számították. Kahane kijelentette, hogy nem gyűlöli az arabokat. Nem az arabságuk a gond, hanem az, hogy nem-zsidóként egy Isten által a zsidók számára kijelölt területen élnek.

Később azokat a világi zsidókat is ellenségnek tartották, akik a bibliai Izrael visszaállítását nem helyezik bármilyen más cél elé. Sőt 1989-ben Kahane a következőt nyilatkozta: „Az igazi ellenség a szekuláris állam”.

Ő és pártja a „kollektív igazságban” hitt. Ha az ellenség egy közösség, akkor annak a közösségnek bármely tagja célpont lehet, akkor is, ha személyesen kívülálló, nem vesz részt a harcban. Tehát visszatér Emirle Henry 19. századi francia anarchista jelszava: „senki sem ártatlan”.  

Gerson Solomon

Családja 10 nemzedék óta Jeruzsálemben élt. Ő az egyik legnépesebb mozgalom a Templom-hegy és Izrael Földje Híveinek Mozgalmá-nak vezetője. 1967-ben a hatnapos háborúban tisztként vett részt Jeruzsálem elfoglalásában. Ezt a háborút maga és mozgalma is, mint a Bibliai apokaliptikus csata kezdetének tekintette.

A Templom-hegy és Izrael Földje Híveinek Mozgalma azt a célt tűzte ki, hogy – függetlenül a politikai realitásoktól és az aktuális béketervektől – mindent megtesz azért, hogy újra felépüljön a közel kétezer éve lerombolt hajdani zsidó szentély Jeruzsálemben. Azóta minden évben utcai akciókat rendeznek, hogy megpróbálják szimbolikusan felvinni a szentély alapkövének szánt hatalmas kőtömböket a Templom-hegyre. Ez csak egyszer, 1990-ben sikerült nekik. A menet napokon át tartó palesztin tiltakozást és zavargásokat váltott ki, így azóta az izraeli rendőrség nem engedi fel a szervezet aktivistáit a hegyre. A Templom-hegy Hívei Mozgalom a Közel-Kelet egyik legvitatottabb – sokak szerint szélsőséges – vallási-közéleti szervezete.

Gerson Salomon  mozgalmának tagjai 1968 pészachján, úgy döntöttek, hogy zsidó közösséget hoznak létre a Cisz-Jordániai (azaz Palesztin fennhatóság terültén) Hebronban. Kezdetben ezt még az izraeli hatóságok sem nézték jó szemmel. Így 1968 májusában olyan megegyezés született, hogy a mozgalom hívei kivonulnak a városból, és annak tőszomszédságában megalapítják Kirjat Arba települést. 1970-ben az izraeli kormány végül úgy döntött, hogy legalizálja ezt a törekvést, s 250 házat épít Kirjat Arbán. Ma mintegy 600 zsidó telepes él 170 ezres,  palesztinok lakta Hebron belvárosában az izraeli katonaság védelmében. Hebron azóta is állandó konfliktus forrás, egyrészt az agresszív zsidó jelenlét miatt, másrészt mert mind a  két vallás (zsidó, mohamedán) szent városnak tekinti, mivel Ábrahám városa. (Ábrahámot a zsidók és a muzulmánok (Ibrahim) ősüknek tekintik)

 A hebroni zsidó település kiadásait izraeli állami és amerikai magánpénzekből fedezik. A különféle szélső-jobboldali zsidó szervezeteket támogató amerikai vagyonosok gyakran adnak pénzt a hebroni telepeseknek is. A telepesek között pedig rengeteg az amerikai születésű, akik a Szent Föld benépesítését tűzték ki célul maguk elé.

Baruch Goldstein amerikai orvos

A Hebron melletti kibbucban(zsidó telep) Kiryat Arba –ban (kezdetben 250 ház épült, ma 7000-en élnek a telepen) települt le, a telep vezetőségének is tagja volt. 1994 februárjában, a  purim ünnepén egy zsidók és muzulmánok számára épült istentiszteleti helyre ment, ahova behallatszott a  „Halál a zsidókra!” kiáltozás. Goldtsein szólt a zsidó fegyveres őrségnek, hogy távolítsák el a kiáltozó fiatalokat, de azok nem tettek semmit. Baruch Goldstein úgy érezte, mind judaizmust, mind a zsidó népet mélységesen meggyalázták.  Mielőtt még bekövetkezett volna purim, február 25-én korán reggel visszatért a Pátriárkák Sírhelyéhez (ami mind két vallásnak fent volt tartva), ezúttal az arab mecsetbe ment az imádkozó hívők mögött, az imámmal szemben találta meg azt a pontot, ahonnan a legtöbb embert megölheti, de még esélye is lehet a menekülésre. Akkor lőtt közéjük, mikor a muzulmánok letérdeltek az imához. Úgy gondolta, hogy miután végzett gránátot dob a tömegbe és a zűrzavart kihasználja a menekülésre azonban a tömeg agyonverte. Több mint harminc halott és  körülbelül 100 sebesült maradt a helyszínen.

Baruch Gondstein sírja valóságos zarándokhely, önkéntes fegyveresek őrzik, és a frissen érkezett telepeseket szervezett kirándulás keretében ismertetik meg a „hőssel” és „hőstettével”.

Yigal Amir leszerelt katona,  zsidó jog-hallgató

1995. novemberében 5-én Yitzhak Rabin miniszterelnök, aki a „terület a békéért” politikának az eredményeképpen a Nyugati-partot (Gázai övezet) átadta a Palesztin Hatóságnak, százezer fős békenagygyűlésen beszélt Tel-Avivban. Amint lelépett az emelvényről s kocsija felé indult közvetlen közelről lelőtték. A tettes Yígal Amir, leszerelt katona, aki zsidó jogot tanult egy konzervatív egyetemen. Letartóztatása után azt nyilatkozta, hogy nem bánta meg tettét, mert a zsidó törvények szerint cselekedett. Egy ilyen rendelkezés azt írja elő, hogy minden zsidó számára erkölcsi kötelesség, hogy megállítsa azt, aki „halálos veszedelembe” sodorja a zsidóságot. Már pedig Rabin a palesztinoknak adott engedménnyel ezt cselekedte.

Yoel Lerner

Az Amerikai Egyesült Államokból költözött Izraelbe, pontosabban Jeruzsálem fallal körülvett óvárosába. Nézet szerint a Messiás csak akkor fog megjelenni a földön, ha újraépítik a kétezer éve lerombolt templomot. A világ megváltása ezek szerint a zsidókon múlik, akiknek kötelessége megteremteni a megváltó megjelenésének feltételeit. Ugyan akkor a templom újjáépítésének közvetlenebb jelentősége is van. A zsidó törvények egy része a templommal kapcsolatos. Ha nincs templom, akkor a törvényt sem lehet tiszteletben tartani. Lerner és elvbarátai a   templomhegyen épített muzulmán mecset, a Szikla-mecset felrobbantására készültek 1995-ben, de leleplezték és bebörtönözték. Továbbra is kötelezőnek tekinti a Messiás eljövetelének előkészítését azáltal is, hogy társaival megpróbálják újjáéleszteni a régi papságot, rekonstruálni a papok ruháit, ékszereit, hangszereit.

2001. decemberében két kaliforniai Zsidó Védelmi Vezető merényletet kísérelt meg egy mecset, egy muzulmán érdekvédelmi szervezet, és egy arab-amerikai képviselő irodája ellen.

források:

dr. Molnár János :  Terrorizmus és Hit

Európai idő 2006. 17. szám.

http://www.szombat.org/archivum/h0301g.htm

http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/200809/egy_alom_ami_az_elet

http://en.wikipedia.org/wiki/Hebron

http://www.resistance.jeeran.com

http://mult-kor.hu

Sokan, sokféleképpen fogalmazzák meg. Általában  mindegyik meghatározásnak közös nevezője a wikipedián is olvasható rész:

A terrorizmus az erőszak alkalmazásának, vagy az azzal való fenyegetésnek olyan stratégiája, melynek elsődleges célja félelem, zavar keltése és ennek révén meghatározott politikai eredmények elérése, vagy a hatalom megtartása.

Már maga a terror szó is ijedséget jelent latinul. Ami már  magában rányomja bélyegét a fogalomra. Tehát inkább rettegésben tart a terrorizmus, mint konkrét tetteket visz végbe. Ha belegondolunk, akkor valóban bizonytalanabb egy állandó bizonytalanság, mint egy kész tény, azaz egy esetleges terrortámadás. Érdekes, hogy a terrorista kifejezést csak a francia forradalom idején kezdték el használni, és még akor megszületett a fehérterror fogalma is, utalva a  forradalom után Bourbon restaurációt követő megtorlásokra. (A Bourbon ház zászlajában a fehér a domináns szín.)

Milyen formái vannaka  terrorizmusnak?

-Egyéni terrorizmus: Legfőképpen a XIX. század második felére volt leginkább jellemző. Európában, a hatalmat megszemélyesítő személyek ellen követték el a merényleteiket. A XIX. századi magányos terroristákra leginkábba  a nihilizmus és az anarchizmus ideológiája volt jellemző.Ilyen volt Luigi Lucheni is, Erzsébet királynő gyilkosa is, akinek mindegy volt, hogy ki az áldozat, annyi kitétele volt, hogy arisztokrata, lehetőleg valamelyik uralkodóház tagja legyen. Korunkban a magánszemélyek terrorizmusára leginkább a faji indok a jellemző, ilyen faji alapon gyilkolt Baruch Goldstein 1994-ben hebromban, egy mecsetben, vagy Thimoty McVeigh Oklahoma Cityben 1995-ben elkövetett robbantása. 

-Illegális szervezetek terrorizmusa: Illegális szervezetek által kitervelt és végrehajtott terrorcselekmények esetén szervezett terrorizmusról beszélhetünk, de gyakran ezt tekintik a szó szoros értelmében vett terrorizmusnak. A csoport, más  lehetősége nem lévén (legalábbis ők így látják) nyúlnaka  terrorizmushoz, hogy céljaikat elérjék, a figyelmet magukra, vagy általuk fontosnak vélt dolgokra felhívják. A terrorista szervezeteket lehet három fő csoportba osztani. 1. csoportba lehet sorolni az ideológiai, politikai vonalat. 2 csoportba vallási, még a 3. csoportba az egyéb (ökológiai célokért küzdő) vonalat. Ezek az irányok legtöbb esetben nem  elkülöníthetőek, határaik nem élesek, valamint egy-egy csoport akár több vonalat is magáénak tudhat.

-Államterrorizmus: Államterrorizmus, amikor az állami vezetés igyekszik belső vagy külső ellenfeleit fegyverrel és egyéb eszközökkel megrémiszteni és így meghátráltatni. A külső, ellenségesnek tartott állam esetében megfigyelhető a "veszélyes" állam közelében felvonuló  USA repülőgéphordozók (már ha erre földrajzi lehetőség van) által való fenyegetés az Egyesült Államok részéről. A belső ellenséget pedig leginkább rendőri erőkkel próbálják meg felszámolni. Napjainkban leginkább az államok, vagy titkosszolgálataik által végrehajtott terrorisztikus akciókat jelöli az államterrorizmus kifejezés.